Traumaszenzitív szemlélet a mentálhigiénés folyamatban
- jan. 20.
- 4 perc olvasás
Frissítve: jan. 21.
Miért nehéz elindulni?
Sokan azért halogatják az önismeret elkezdését, mert tartanak attól, hogy olyan intenzív érzések árasztják el őket, amelyekkel nehéz lesz megküzdeniük. Gyakori félelem az is, hogy a beszélgetések hatására átmenetileg rosszabbul lesznek.
Ezek az aggodalmak teljesen érthetőek. Előfordul, hogy egy túl hirtelen mélyülő folyamat megterhelővé (olykor újratraumatizálóvá) válik, ezért különösen fontos számomra a fokozatosság és a biztonságos keretek tartása.
Szakmai keretek és szemléletmód
Mentálhigiénés szakemberként a feladatom a mentális egyensúly támogatása és a megelőzés – a traumaérzékeny szemlélet nem azt jelenti, hogy traumaterápiát végzek. Ez a szemlélet számomra elsősorban egy olyan megtartó tér létrehozását jelenti, amelyben biztonságban érezheted magad a beszélgetések során. Abban támogatlak, hogy a már benned lévő értékek és a hatékony megküzdési képességek újra felszínre kerülhessenek.
Valamilyen szintű sérülést szinte mindannyian hordozunk, azonban egyénileg eltérő, kire milyen mértékben hat a jelenben. Ebben a szemléletben nem azt kérdezem: „Mi a baj veled?”, hanem: „Milyen élettapasztalatok formáltak, és mire van szükséged a jelenben?”
Sok reakció – mint a hirtelen bezárkózás vagy az állandó készenlét – valójában az idegrendszer egykori megoldása a védelemre. Ezek a stratégiák régen segítettek a túlélésben, ma viszont már akadályozhatnak a kiteljesedésben. A közös munka során segítünk az idegrendszernek visszanyerni a rugalmasságát és megerősíteni az önszabályozás képességét. Olyan eszközöket keresünk, amelyekkel stabilizálhatod magad a nehéz pillanatokban is, mindezt a te tempódban, az aktuális teherbírásodhoz igazodva.
Traumaérzékeny alapelvek a közös munka során
Biztonság és kiszámíthatóság: a beszélgetések során nem kell teljesíteni vagy „haladni”. A biztonságos légkör és a fix keretek segítenek az idegrendszerednek a stabilizálódásban.
Választási lehetőség: Te döntesz arról, miről és milyen mélységben beszélünk.
Fokozatosság: nem célom a megterhelés. Ha egy téma sok lenne egy adott pillanatban, lassítunk, megállunk, és visszatérünk ahhoz, ami stabilitást ad.
Erőforrásokra építés: nemcsak a kihívásokra fókuszálunk, hanem arra is, ami megtart és támogat, ami eddig is segített.
Ez a keret abban segít, hogy az önismeret ne stresszforrás, hanem fokozatos út legyen a stabilitáshoz.
Mit értünk trauma alatt?
A trauma fogalma jóval árnyaltabb, mint ahogy a hétköznapokban használjuk. Traumáról akkor beszélünk, amikor egy élmény meghaladja az aktuális megküzdési képességünket, és tartósan nyomot hagy az idegrendszerünk működésében. Ahogy Dr. Máté Gábor is hangsúlyozza: a trauma nem maga az esemény, hanem a hatására bennünk lezajló folyamat. Ez lehet egy hirtelen sokk, de lehet tartósan jelenlévő érzelmi-mentális terhelés is, pl. az odaforduló érzelmi jelenlét hiánya gyermekkorban. Kutatások (pl. az ACE-vizsgálatok) is igazolják, hogy ezek a korai tapasztalatok hosszú távon hatással lehetnek a mentális és fizikai egészségünkre. Ezek a tapasztalatok sokáig láthatatlanok maradhatnak, mégis alapvetően befolyásolják, hogyan érzékeljük később a világot, a kapcsolatainkat és saját magunkat. Ha van lehetőségünk, ajánlott és fontos traumafeldolgozással foglalkozó terápiás segítséget igénybe venni. Hogy lássuk, milyen típusú tapasztalatok bújhatnak meg a háttérben, érdemes megismerni a kutatások által leggyakrabban azonosított ártalmas gyermekkori élményeket (a felsorolás nem teljes körű):
Erőszak és bántalmazás: szexuális, fizikai, érzelmi vagy verbális bántalmazás elszenvedése.
Érzelmi elhanyagolás: amikor fizikailag mindenünk megvolt, mégsem volt kihez fordulni a fájdalommal, félelemmel vagy szomorúsággal, és az érzéseket rendszeresen elbagatellizálták („Ne sírj, nincs semmi baj.”).
Kiszámíthatatlan családi légkör: szenvedélybetegség, mentális betegség, gyakori konfliktusok vagy tartós feszültség jelenléte a családban.
Veszteségek és törések: a szülők válása, egy közeli hozzátartozó elvesztése, vagy a korábban megélt biztonságérzet hirtelen megszűnése.
A biztonságos érzelmi jelenlét hiánya: amikor a környezet érzelmileg elérhetetlen volt, vagy a felnőttek túlterheltségük miatt nem tudtak kapcsolódni.
A gyógyító erejű kapcsolatok
Bár az ACE-vizsgálatok rávilágítanak a korai traumák következményeire, azt is fontos látni, hogy a múltbeli nehézségek nem feltétlenül határozzák meg a sorsunkat. A kutatások azt igazolják, hogy a pozitív gyermekkori élmények (PCE) képesek mérsékelni a korábbi negatív hatásokat, és védőfaktorként szolgálhatnak a jelenben is. Érdemes végiggondolni, hogy a nehézségek mellett milyen megtartó erejű, pozitív tapasztalatok voltak jelen az életedben, amelyek segítettek a megküzdésben:
Jó kapcsolat az anyával.
Jó kapcsolat az apával.
Gondviselő, aki törődött vele.
Volt legalább egy jó barátja.
Volt felnőtt, aki támogatta.
Hitt valamiben, ami vigaszt nyújtott neki.
Volt egy tanár, aki törődött vele.
Szeretett iskolába járni.
Jó kapcsolat a szomszédokkal.
Lehetőség a szórakozásra.
Kiszámítható napirend.
Szerette önmagát.
Gyakran megdicsérték.
Biztonságban érezte magát.
Volt valami, amiben nagyon jó volt.
Közös programok a szülőkkel.
Volt olyan tevékenység, amibe bele tudott feledkezni.
A tanácsadás vagy a terápia során megélt biztonságos kapcsolat is lehet egy korrektív, „gyógyító élmény”, ilyenkor új tapasztalatokat szerzünk a jelenben, az idegrendszerünk pedig fokozatosan megtanulja a biztonságot és átélhetjük a feltétel nélküli és ítélkezésmentes elfogadást.
Miért nem elég csak a megértés?
Sokan olvasnak pszichológiai témájú könyveket, podcasteket hallgatnak, a változás mégis elmarad - ilyenkor a megértés gondolati szinten marad. Hasznos a pszichoedukáció, azonban a valódi elmozdulás akkor történik, amikor az új felismeréseket átültetjük a gyakorlatba. Mivel a változás gyakran megterhelő lehet az idegrendszernek, a traumaszenzitív folyamatban a fokozatosságot figyelembe véve, kis lépésekben tágítjuk a mozgásteret.
Felhasznált szakirodalom
Hoffmann Kata (2024): Megsebzett gyermekkor: Életfogytiglan vagy szabadulás az ártalmas korai hatásoktól? Kulcslyuk Kiadó.
Máté Gábor (2022): Normális vagy: Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban. Open Books.
Porges, S. W. (2022): Polivagális elmélet: A biztonságérzet neuropszichológiai alapjai. Ursus Libris.
Rothschild, B. (2014): A trauma emlékezete: Test és lélek. Ursus Libris.
Van der Kolk, B. (2020): A test mindent számon tart: Az agy, az elme és a test szerepe a trauma gyógyításában. Ursus Libris.